2016. január 29., péntek

Mechanikus narancs/A Clockwork Orange (1971)

Mechanikus narancs/A Clockwork Orange (1971)


Műfaj: Dráma, szatíra, fekete komédia

Rendezte: Stanley Kubrick, forgatókönyv: Stanley Kubrick

Főszereplők: 
Alex - Malcolm McDowell

Miniszter - Anthony Sharp

Mr. Alexander - Patrick Magee

 A sztori: Alex és három „drúgja” ha éppen nem egy népszerű tejbárban lopja a napot, akkor rettegésben tartja a környéket. Hajléktalanokat vernek meg, házakba törnek be, nőket erőszakolnak meg. Egy gyilkosság után Alex rendőrkézre, majd börtönbe kerül. Egy átnevelő program jóvoltából azonban szabadon engedik, egy kiadós agymosás után, melynek keretében kiölik belőle az erőszakos természetet. De vajon vissza tud-e illeszkedni ilyen állapotban a társadalomba?

Háttér: Óriási botrányt okozott ez a Kubrick-film. A felhördülést a bemutatott erőszak mennyisége okozta, holott az egy másodpercig sem öncélúan ábrázolt. Malcolm McDowell számára rendkívüli fizikai kínokat jelentett a forgatás, különösen a filmvetítős jelenetek, melyek során szemsérüléseket is összeszedett. A maximalista rendezőzseni számos képsort több mint kilencvenszer vett fel, a nevezetes szeretkezési jelenet pedig eredetileg 28 percig tartott - ezt láthatjuk a végső változatban is, extrém gyorsításban.


Legemlékezetesebb jelenet: Sorakoznak a klasszikus jelenetek, kezdve a legelső, Alex mániákus pillantásától lassan távolodó kamerától a gyorsított-lassított felvételeken át egészen a szürreális rémálmokig. De a legemlékezetesebb mind közül talán az, amikor a szétfeszített szemű Alex pokoli kínokat kiállva kénytelen nézni a reformer miniszter programja által kreált filmet, Ludwig van Beethoven zenéjére…


Legemlékezetesebb szereplő: Nem lehet más, mint Alex, a gyakran kopírozott, de sohasem elért „főhős”, aki az erőszakot már-már művészi szintre emelve, különlegesre megalkotott koreográfiával műveli. A házában meglepett házaspár elleni brutalitás közben az „Ének az esőben”-t énekli (Gene Kelly ezért később egyszerűen átnézett McDowell-en…), majd később egy nőt fallikus jelkép-szoborral ver agyon. A film második felében aztán ő lesz az erőszak elszenvedője.



Összkép: Hihetetlen erejű film, talán a legjobb, amit valaha az erőszak témájában forgattak. Vágás, alakítások és a zene mind-mind elsőrangú; a hatásra jellemző, hogy valódi bűncselekmények (többek között egy Alex-jelmezben elkövetett gyilkosság) is kapcsolhatók hozzá - ezeknek is köszönhető, hogy Kubrick végül számos országból visszavonta remekművét.


A rettegés háza/The Amityville Horror (1979)

A rettegés háza/The Amityville Horror (1979)


Műfaj: Horror

Rendezte: Stuart Rosenberg, forgatókönyv: Sandor Stern

Főszereplők: 
George Lutz - James Brolin
Kathy Lutz - Margot Kidder
Delaney atya - Rod Steiger

A sztori: Sorozatgyilkosság történik egy emeletes családi házban, a tettes, egy fiatal férfi az egész családját kiirtja. A megüresedett házat később a Lutz-család vásárolja meg; George, Kathy, valamint utóbbi korábbi kapcsolatából származó három gyermeke gyorsan be is költöznek a gyilkosságok miatt igen olcsón megszerzett házba. De a házzal valami nem stimmel. Állandóan hideg van, ajtók csapódnak be maguktól, a vendégek rosszullétre panaszkodnak. És ha ez még nem lenne elég, George viselkedése napról-napra megváltozik…

Háttér: A forgalmazó, egy független, kis vállalat (AIP) a filmet eredetileg tévés produkciónak szánta.  Az eredeti család tagjai a 2000-es évek elején haltak meg; sokáig úgy volt, hogy házuk lesz a tényleges forgatási helyszín. A házban Brolin és Kidder is megfordult (egy promóciós körúton), bár a legendás történtekben egyáltalán nem hittek.


Legemlékezetesebb jelenet: A pap (Rod Steiger) mögött becsapódik az emeleti szoba ajtaja, ő meg ezután egyre erősödő döngicsélést hall az ablakból, ahol hirtelen több száz légy kerül elő a semmiből. Remek vágás és közelik teszik rémisztővé ezt a jelenetet, holott egyéb nem történik. A legyeknek egyébként a színészre kent méz jelentette a „vonzerőt”.


Legemlékezetesebb szereplő: George figyelemre méltó átalakuláson esik át, és Brolin mindezt látványos dühkitörések, őrjöngés helyett inkább csendesebb színészi eszközökkel demonstrálja. Érdekesség, hogy Brolin később arra panaszkodott, hogy e szerep miatt nem jutott munkához két éven keresztül.



Összkép: „A rettegés háza” egy rendkívül effektív horror - fő vonzereje abban áll, hogy az ijesztgetést teljesen hagyományos elemekkel folytatja, mint például a sötétséggel, ajtócsapódásokkal, sejtetéssel. Az atmoszféra egyre szorongatóbbá válását jól erősíti a dokumentarista időpont-felsorolás, melynek csúcspontja az „utolsó éjjel”.